Megfelelő embereket nevezett ki
Mohammed Próféta (s.a.w.) ígéretes és tehetséges muszlimokat bízott meg azzal a feladattal, amit a legjobban végre tudtak hajtani. A kinevezéseket nem volt szükséges megváltoztatni, mert a kinevezett bizonyította személyes helytállásával és hozzáértésével, hogy valóban ő a megfelelő választás.
A mekkai időszak az elviselhetetlen üldöztetés és kínzás idejeként maradt meg a muszlimok emlékezetében. A bántalmazást nemcsak a szegény és védtelen muszlimoknak (mint Ammar, Bilal vagy Suaib), hanem a kurajs törzs magas rangú tagjainak (mint Abu Bakr vagy Omár) is el kellett szenvedniük[i]. Követőinek védelmében Mohammed Próféta (s.a.w.) megengedte, hogy a szegény és védtelen muszlimok Abesszíniába meneküljenek. De az erőseket (Ali, Zubair, Abu Bakr, Omár és Szad ibn Abi Waqqasz) Mekkában tartotta, mert az Iszlámnak szüksége volt a támogatásukra, hogy gyökeret verjen és elterjedjen Mekkában. Ezek az erős muszlimok később is a legmagasabb adminisztratív pozíciókat töltötték be a muszlim államban.
Abu Dharr (r.a.) szegény, egyszerű és egyenes sivatagi arab volt, aki soha nem rejtette véka alá hitét vagy érzéseit. Amikor meghallotta, hogy Mohammed bejelentette prófétaságát, eljött Mekkába, és felvette az Iszlámot. Prófétaságának kezdeti szakaszában Allah Küldötte (s.a.w.) titokban hirdette az Iszlámot. Abu Dharr rendkívül jámbor és elkötelezett hívő volt. Mivel azonban a vezetéshez különleges képességek kellenek, Mohammed Próféta (s.a.w.) nem fogadta el kérését, hogy neki is adjon vezetői posztot, mondván: „Nem tudod kezelni az emberek ügyeit. Ne kérj magadnak ilyen pozíciót, mert nem azoknak adjuk, akik kérik őket”[ii].
Allah Küldötte (s.a.w.) visszautasította Abu Dharr kérését, de kijelölte Abu Bakr, Omár és Oszmán kalifaságát. Abu Bakr és Omár kezét fogva azt mondta: „Van négy miniszterem, kettő az égben, és kettő a földön. Az égiek Gábriel és Mikail, a földiek Abu Bakr és Omár”[iii].
Oszmán kalifaságáról pedig azt mondta: „Megpróbáltatás lesz számára”[iv].
[i] Ibn Kathir, Al-Bidaya, 3:40-1, 102-3; Ibn Hisham, Sira, 1:234.
[ii] Muslim,, „Imara,” 16-17.
[iii] Muttaqi al- Hindi, Kanz al-’Ummal, 11:563, 13:15.
[iv] Bukhari, „Fada’il al-Ashab,” 5:7; Muslim, „Fada’il al-Sahaba,” 29.
- Készítés ideje: