Katonai eredményeinek általános értékelése

Mohammed Prófétával (s.a.w.) kapcsolatban igen jelentős szempont, hogy ő volt az emberi történelem legkiemelkedőbb hadvezére. Hogy küldetésének ezt az oldalát is megérthessük, a következőket kell figyelembe vennünk:

Egyetlen más próféta sem vitte küldetését győzelemre az élet minden területén. Mózes (a.s.), aki leginkább hasonlít rá, meghalt, mikor népe még a sivatagban bolyongott, és több évtizedes tanítás után sem volt képes meghódítani Palesztinát. Jézus (a.s.) küldetése nagyrészt arra irányult, hogy spirituális és erkölcsi újjáéledést hozzon a zsidóknak, akik az anyagiasságban fuldoklottak. Miután az égbe emelkedett, tanítványai átadták üzenetét a római birodalomnak. Sajnos ezért azt az árat kellett fizetni, hogy a Jézus (a.s.) által tanított, eredeti vallást megváltoztatták.

Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) meghalt, muszlim birodalmat és elkötelezett társakat hagyott maga után, akik készek voltak az egész világnak átadni az üzenetet. És mindezt egy maroknyi olyan ember segítségével érte el, akik korábban mit sem tudtak az Írásokról vagy a hitről, a civilizált társadalmi életről, politikáról, erkölcsről és önfegyelemről. Megváltoztatta a polgárháborúkba és végtelen vérbosszúkba bonyolódó sivatagi törzseket, és hitet, őszinteséget, tudást, jó erkölcsöt, emberszeretetet, együttérzést és lelkesedést ültetett szívükbe. Az isteni ügynek szentelték magukat. Rabi ibn Amir, aki a Qadiszija háború idején a muszlimok perzsákhoz küldött követe volt, azt mondta a vallásról, amit Mohammed Próféta (s.a.w.) hozott el és tanított az embereknek: „Az evilági élet mélységeiből a lélek határtalan birodalmába emeli az embert, a hamis és ember alkotta istenségek megalázó szolgálatából az Egyetlen Isten szolgálatának nemességébe és megtiszteltetésébe. Megszabadítja őket a hamis vallások és emberi rendszerek elnyomásától, és az Iszlám fénylő szabadságát adja cserébe”.

Allah Küldötte sosem vágyott evilági királyságra. Azért küldetett, hogy a boldogságra vezesse az emberiséget mindkét világban. Újjáéleszteni akarta az embereket, nem megölni. Célja eléréséhez azonban csatákat is kellett vívnia, és néha seregeket kellett vezetnie. Körülbelül 80 hadjáratot szervezett, ebből 28-at vezetett saját maga. Csaknem a hadjáratok felében harcba is bocsátkoztak, de ezekben a harcokban összesen kevesebb, mint 1000 ember halt meg: mintegy 250 muszlim halt mártírhalált, a hitetlenek vesztesége pedig 750 főre tehető. Megalapozta az Iszlámot és tökéletes biztonságot teremtett az Arab-félszigeten, mindössze 1000 élet árán. Ez, mint sok más tette, páratlan az emberiség történetében.

Mohammed Próféta (s.a.w.) volt az első, aki nemzetközi törvényeket fektetett le és alkalmazott. Korábban például nem voltak szabályok a hadifoglyokkal való bánásmódra. Mohammed Próféta (s.a.w.) számos szabályt alkotott, hogy a harcba is bizonyos fegyelmet hozzon. Például a harcba induló csapatnak a következő parancsot adta, amelyet betű szerint betartottak a muszlimok minden háborúban, amelyet muszlimként viseltek:

„Mindig tartsátok észben az istenfélelmet. Ne feledjétek, hogy az Ő kegyelme nélkül semmire sem vagytok képesek. Ne feledjétek, hogy az Iszlám a béke és szeretet küldetése. Ne bántsátok az utatokba eső gyümölcsfákat és termést. Legyetek igazságosak, és kíméljétek mások érzéseit. Tiszteljetek minden vallásos embert, akik remetelakokban vagy kolostorokban élnek, és ne bántsátok hajlékaikat. Ne öljetek meg civileket, ne sértsétek meg a nők szemérmét, és a legyőzöttek becsületét. Ne szállásoljátok el a katonákat civilek házaiban.”[i]

Allah Küldötte (s.a.w.) körültekintése semmit nem bízott a véletlenre. Mindig körültekintően cselekedett, hogy ne ütközzön akadályokba. Nem volt része az uhudi veszteségben. Kiemelkedően sikeresen szerzett információt az ellenségtől, anélkül, hogy erőszakhoz vagy kínzáshoz folyamodott volna. Például a muszlimok egyszer elfogtak egy ellenséges katonát, és információt akartak kicsikarni belőle. Mohammed Próféta (s.a.w.) azonban megparancsolta, hogy engedjék el, és csak azt kérdezte tőle, hogy naponta hány tevét vágnak le a hadseregben. Ebből kiszámította, hogy hány embernek készítenek élelmet, vagyis hány főből áll az ellenséges sereg.[ii]

Mohammed Próféta (s.a.w.) katonai hírszerző hálózatot alapított, amely ellátta őt az ellenségre vonatkozó információval. Saját hadmozdulatairól azonban soha semmi nem szivárgott ki. Mielőtt Mekka ellen indultak volna, Khatib ibn Balta levelet küldött a mekkaiaknak, de a Mindenható Allah figyelmeztette Küldöttét (s.a.w.), és a levelet elfogták.

Allah Küldötte (s.a.w.) a felkészülést és a hadjáratok célját is titokban tartotta. Általában elindult egy bizonyos irányba, és később tért rá a valódi célhoz vezető útra. Taktikáját a gyorsaság, meglepetésszerű támadás és rugalmasság jellemezte. Legtöbb támadása felkészületlenül érte az ellenséget, és viszonylag könnyű győzelmet hozott. Például Khaibar csatájában a zsidók csak azért tudták meg, hogy ellenük vonul, mert látták, hogy a földművesek abbahagyják munkájukat. Nem is volt idejük másra, mint hogy fellegvárukba vonuljanak vissza. Amikor Mekka ellen vonult, tervei olyan tökéletesek voltak, hogy a mekkaiak feltétel és ellenállás nélkül megadták magukat.

Próféta volt. Egy univerzális vallást hozott el, és olyan sikerrel tanította, hogy a társai mindig készek voltak feláldozni érte életüket. Ez volt a győzelmei mögött rejlő egyik legfontosabb tényező. Társai tökéletesen megbíztak benne. Ez félelmet ültetett az ellenség szívébe, ahogy maga Mohammed Próféta (s.a.w.) is mondta: „A Mindenható Allah azzal is támogat engem, hogy egyhavi járóföldről félelmet ültet ellenségeim szívébe.”[iii]

Pszichológiai eszközökkel is demoralizálta ellenségeit. Amikor a Hudajbija egyezmény után egy évvel az umrát végezték el, azt parancsolta társainak, hogy futva kerüljék meg a Kábát, hogy megmutassák fizikai erejüket a mekkaiaknak, akik a szomszédos hegyekről figyelték őket. Futás közben Abdullah ibn Rawaha ezt szavalta:

Allah nevében kezdem,
Akin kívül nincs más isten,
És Mohammed az Ő Küldötte.
Ó, hitetlenek, és hitetlenek fiai,
Tisztuljatok az útjából!

Mohammed Próféta (s.a.w.) elégedett volt szavaival, és azt mondta neki: „A szavaid mélyebben hatolnak a kurajs törzsbe, mint a nyílveszők.”[iv]

Mohammed Próféta (s.a.w.) új stratégiákkal zúzta szét az ellene szövetkezett ellenséges törzseket. Az árok csatájában a zsidó Banu Kurajza törzs a legnehezebb helyzetben szegte meg a muszlimokkal kötött egyezséget, és csatlakozott a kurajs ostromlókhoz. A két ellenséges sereg közé szorulva Mohammed Próféta (s.a.w.) békét ajánlott a Banu Ghatafan törzsnek, akik nem folytatták tovább a háborút. Sikerült kölcsönös bizalmatlanságot és ellenségességet teremtenie a kurajs és a Banu Kurajza törzs között. A khaibari csata idején úgy tett, mintha a Ghatafan törzset akarná megtámadni, akik a khaibari zsidók szövetségesei voltak, így ez a törzs tétlen maradt, és nem segített a zsidóknak.

Mohammed Próféta (s.a.w.) azt tette, amit tennie kellett, habozás vagy határozatlanság nélkül, életének minden szakaszában. Soha nem vonult vissza és nem vesztette el a reményt egyetlen csatában sem. Szilárdan állt Uhud és Hunain kritikus pillanataiban is. Így kiáltott megzavarodott társainak: „Ne meneküljetek! Én vagyok Mohammed, Allah Küldötte. Ez nem hazugság!” amikor a medinai és Medina környéki zsidó törzsek nem tartották tiszteletben a szerződéseiket, Mohammed Próféta (s.a.w.) azonnal ellenük vonult. Ugyanezt tette a Banu Kurajza törzzsel az árok csatája után, anélkül, hogy akár csak annyi időre megállt volna, hogy páncélját levegye, és ugyanúgy a kurajs sereg után eredt egy nappal az uhudi csata után. Ezek az események nagyon fontosak eltökéltségének és legyőzhetetlenségének bemutatásában.

Csaknem minden csatában Mohammed Próféta (s.a.w.) ragadta magához a kezdeményezést és a támadást. Még az előre kitűzött csatákban – Badr, Uhud, vagy az árok csatája – is így tett. A meglepetés és a hatékony taktika legyőzte az ellenséget. Rendkívül hatékonyan használta ki az időt és a lehetőséget is.

Mohammed Próféta (s.a.w.) általában váltogatta stratégiáját és taktikáját. Például a badri csatában először párharcokban demoralizálta az ellenséget, majd általános támadást rendelt el. Az uhudi csata első részében megbénította az ellenséges lovasságot íjászaival. Kitűnő harcosaival, mint Hamza, Ali, Abu Dudzsana és Zubair, megszerezte a győzelmet a csata első felében. Az árok csatájában mély, széles árokkal vette körül Medinát. A város falain belül maradva 4 hétig tartó ostrom után visszavonulásra kényszerítették az ellenséget.

Mohammed Prófétának (s.a.w.) sosem hiányzott a szükséges erősítés vagy logisztika, és mindig átjárhatóak voltak kommunikációs csatornái. Nemcsak olyan kiemelkedő államférfiakat nevelt, mint Abu Bakr vagy Omár, hanem páratlan tudósokat és lelki vezetőket, bátor katonákat és legyőzhetetlen hadvezéreket is. A nevelésben három alapelvet tartott szem előtt:

• Folyamatos fizikai tréning. Társait arra buzdította, hogy gyakorolják az íjászatot, birkózást, úszást és lovaglást. Néha szervezett versenyeket is, sőt, időnként részt is vett bennük. Hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a muszlimok őrizzék meg erejüket és egészségüket.
• Tiszta erkölcs és szép viselkedés.
• Megrendíthetetlen hittel a Mindenható Allahra hagyatkozni, a neki való alávetettség, és engedelmesség Allahnak, a Küldöttének, és a muszlimok vezetőinek.

A Muszlim hadsereg békét és biztonságot hozott a meghódított területekre. Minden katonája tökéletesen elkötelezett volt az Iszlám iránt. Csak az Allahba vetet hit alapján tettek különbséget az emberek között. Nem éreztek igazi szeretetet senki iránt, aki ellensége volt Allahnak és az Ő Küldöttének (s.a.w.), még akkor sem, ha azok a szüleik, gyermekeik vagy vértestvéreik voltak (Korán, 58:22). Ennek eredményeképpen az is előfordult, hogy családtagok kerültek szembe egymással a csatatéren.

A hit és alávetettség olyan erőssé és rettenthetetlenné tette a muszlim katonákat, hogy sem az ellenség túlereje, sem a halálfélelem nem akadályozta meg őket abban, hogy átadják az Iszlám üzenetét. Abdullah ibn Hudafa (r.a.) a bizánciak fogságába esett, és egy keresztény pap azt mondta neki, hogy megkímélik az életét, ha áttér e keresztény hitre. Három perc gondolkodási időt adott neki. Abdullah azt felelete: „Köszönöm neked, atya. Három percet adták, hogy az Iszlámról beszéljek neked.”

[i] Andrew Miller, Church History, 285; Bukhari, „Manaqib,” 9.
[ii] Ibn Hisham, 2:269.
[iii] Bukhari, „Tayammum,” 1; „Salat,” 56.
[iv] Nasa’i, Sunan, 5:212; Ibn Hisham, 4:13; Ibn Sa’d, 2:121.

Tweet

Whatsapp