A jó oktatás alapjai
Egy igazi tanítónak rendelkeznie kell néhány erénnyel, többek között a következőkkel:
Először: Az ember elméjének, lelkének és egyéniségének megfelelő figyelmet kell szentelnie, hogy mindegyiket tökélyre fejleszthesse. A Kegyes Korán említi a rosszat parancsoló alsóbb ént, amely kötélen vezetett állatokként rángatja az embert, ahova csak akarja, és arra kényszeríti, hogy alantas vágyainak engedelmeskedjék. Voltaképpen a rosszat parancsoló alsóbb én azt akarja, hogy az ember feladja azt az Allahtól kapott képességét, hogy emelkedett érzései, gondolatai és lelke legyen.
A Kegyes Korán így idézi József próféta (a.s.) szavait: „Bizony, az (alsóbb) én mindig rosszat parancsol, kivéve, akin Uram megkönyörül” (Korán, 12:53). Az alsóbb én természetének része, hogy a rosszra csábít. Azonban az istenszolgálat és önfegyelem segítségével az alsóbb ént magasabb szintre lehet emelni, olyan helyzetbe, amikor már magát vádolja gonoszságaiért és hiányosságaiért (Korán, 75:2), és még ennél is magasabb szintre, amikor a Mindenható Allah azt mondja neki: „Ó, te megelégedett lélek! Térj vissza Uradhoz, elégedetten Vele, és Ő elégedetten veled” (Korán, 89:27-28).
A megelégedett léleknél még magasabb szinten van a teljesen megtisztult én. Akik erre a szintre emelkednek, azok vannak a legközelebb a Mindenható Allahhoz. Ha rájuk nézel, Allah jut eszedbe, mert olyanok ők, mint a fényes, tiszta tükrök, amelyekben tükröződnek a Mindenható Allah Tulajdonságai. Mohammed Próféta (s.a.w.) társai követni kívánták azt a tanítást, amelyet tőle kaptak, és ez csaknem valamennyiüknek lehetővé tette, hogy erre a szintre jussanak, és emberek milliói követték és követik ma is az ő példájukat.
Másodszor: Egy oktatási rendszert általános érvénye, átfogósága és tanítványainak minősége alapján ítélhetünk meg. Mohammed Próféta (s.a.w.) tanítványai fel voltak készülve arra, hogy a világ minden táján átadják az ő üzenetét. Ez az üzenet, mivel általános érvényű, minden helyre és minden időre érvényes volt, elfogadásra talált mindenféle nemzetiségű, fajú, vallási és intellektuális hátterű ember között, minden korban, a modern Marokkótól és Spanyolországtól a Fülöp-szigetekig, az orosz sztyeppéktől Afrika szívéig. Alapelvei mindig érvényesek maradnak. Számos változás, társadalmi, gazdasági, intellektuális, tudományos és technológiai forradalom ellenére az ő rendszere marad a legkülönlegesebb és legegyedibb, olyannyira, hogy ez az emberiség reménye a jövőre is.
Harmadszor: Egy oktatási rendszert annak alapján is megítélhetünk, hogy milyen mértékben képes megváltoztatni tanítványait. Említettük korábban a dohányzás példáját, és azt is, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) pontosan ellentéteivé tette az arab törzseket annak, amik korábban voltak, mindössze két-három évtized alatt. Akik kétségbe vonják prófétaságát, azokhoz ezzel a kihívással fordulunk: menjenek bárhová a világon, és akár 100 év alatt próbálják betejesíteni annak csak századrészét, amit Mohammed Próféta (s.a.w.) elért Arábia sivatagában, 1400 évvel ezelőtt. Vigyenek magukkal minden szakértőt, akit csak össze tudnak gyűjteni, mi pedig várjuk az eredményeket.
Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) átadta az üzenetet, Arábiát hatalmas sivatagok választották el szomszédaitól. Kulturális, intellektuális és erkölcsi tekintetben is bátran lehetett a világ legelmaradottabb helyének nevezni. A Hidzsaz, ahol Mohammed Próféta (s.a.w.) született, nem adott otthont semmilyen említésre méltó társadalmi vagy intellektuális fejlődésnek. Babonák, barbár és erőszakos cselekedetek és alacsony erkölcsi színvonal uralkodott, az emberek állati szinten léteztek. Alkoholt ittak, szerencsejátékot játszottak, és olyan szintű testi kapcsolatokba bonyolódtak, amelyeket még egy átlagos szintű társadalom is erkölcstelennek tartott volna. A prostituáltak nyíltan hirdették magukat és szolgálataikat, egy zászlót akasztva házuk ajtajára[i].
Törvény és kormányzat nélküli föld volt. A hatalmasoknak volt igaza, a rablás, gyújtogatás és gyilkosság elterjedt volt. Bármilyen apróság vérbosszút robbanthatott ki a törzsek között, ami viszont sokszor az egész félszigetre kiterjedő háborúba torkollt.
Ez volt a nép, amelyhez Mohammed Próféta (s.a.w.) küldetett. A Mindenható Allah üzenetével és hirdetésének módszerével megszűntette a barbárságot és kegyetlenséget, Arábia vad és fékezhetetlen népeit dicséretes erényekkel ékesítette, és az egész világ tanítóivá tette őket. Uralma felettük nem fizikai vagy katonai volt – úgy hódította meg őket, hogy szívük szeretettjévé vált, elméjük tanítójává, lelkül nevelőjévé. Eltörölte rossz tulajdonságaikat, és magasztos erényeket ültetett követői szívébe, úgy, hogy azok második természetükké váltak.
És ez az átalakulás nem korlátozódott csupán saját korának és földjének lakóira, hiszen az átalakulás még ma is tart mindenhol, ahová csak az üzenete elér. Nemcsak gyorsan elfogadták Arábiában, Irakban, Szíriában, Perzsiában, Egyiptomban, Észak-Afrikában és Spanyolországban, hanem, a muszlim Spanyolország mára már letűnt civilizációját kivéve mindenhol meg is tartották. Első megjelenése óta soha nem szűnt meg terjedni.[ii]
Mohammed Próféta (s.a.w.) iskolájában számos világszerte tisztelt személyiség nevelődött. A Mindenható Allah bátor hősökkel, kiemelkedő államférfiakkal, legyőzhetetlen hadvezérekkel, ihletett gondolkodókkal és nagy tudósokkal tisztelte meg az emberiséget. A legtöbben azonban csak az emberi élet egy-két területén hagyták rajta személyiségük nyomát, mivel ezekre a területekre korlátozták magukat.
De mivel az Iszlám az isteni minta az élet minden területére, ahogy Muhammad Aszad,[iii] az Iszlámra áttért zsidó tudós mondja: „mint egy tökéletes építmény, amelynek minden egyes részlete harmóniában van, kiegészíti és támogatja egymást, hiányosság nélkül, aminek eredményeképpen egy tökéletesen kiegyensúlyozott és szilárd épület jön létre”, ezért diákjai többnyire egyesítik magukban a racionalitást és a spiritualitást, az evilágit és a túlvilágit, az ideálisat és a reálisat, a tudományt és a kinyilatkoztatást.
Már történetének legelején, az Iszlám eltörölte a törzsi konfliktusokat, és elítélte a faji és etnikai megkülönböztetést. Mohammed Próféta (s.a.w.) Zaid (r.a.), egy felszabadított fekete rabszolga parancsnoksága alá helyezte a kurajs törzs vezetőit, és számtalan tudós, parancsnok és gondolkodó született a meghódított népek soraiban. Köztük volt Tariq ibn Ziyad, egy felszabadított berber rabszolga, aki 90.000 hős katonájával hódította meg Spanyolországot, és fektette le a világtörténelem egyik legkiemelkedőbb civilizációjának alapjait. Győzelme után elment a palotába, ahol a legyőzött király kincstára is volt. Azt mondta magának: „Légy óvatos, Tariq! Tegnap még láncra vert rabszolga voltál. Allah felszabadított, és mára győzedelmes hadvezérré tett. Holnap viszont nem leszel más, mint a föld alatt porladó hús. És elfog jönni az a nap, mikor Allah elé kell állnod.”
Nem vonzotta őt az evilág és a pompa, és a későbbiekben is nagyon egyszerű életet élt. Milyen nagyszerű nevelés az, amely egy rabszolgát ilyen méltóságteljes és tiszteletre méltó emberré tesz!
Valódi győzelme azonban nem Spanyolország meghódítása volt. A valódi győzelem az volt, amikor a spanyol király elképzelhetetlen kincseket tartalmazó kincstára előtt állt, és arra emlékeztette magát, hogy egy napon meg fog halni, és Allah elé kell állnia. És a tanácsnak köszönhetően, amit saját magának adott, nem vett el semmit a kincsekből.
Uqba ibn Nafi egy másik nagy hadvezér volt, aki Észak-Afrikát hódította meg, és elért egészen az Atlanti-óceán partjáig. Ott megállt, és azt mondta: „Ó, Uram, ha ez a sötét óceán nem állna az utamba, elvinném a Nevedet, a Fény forrását, a világ legtávolabbi sarkába is!”[iv]
Mielőtt az Iszlámot felvette volna, Abdullah ibn Maszud (r.a.) pásztor volt, Uqba ibn Abu Muait birkáit őrizte. Gyenge, kistermetű ember volt, akit mindenki semmibe vett[v]. Miután azonban muszlim lett, Mohammed Próféta (s.a.w.) legnagyobb tiszteletben álló társainak egyike lett. Kalifátusa idején Omár (r.a.) Kufába küldte őt tanítani. A tudás és tanítás légkörében, amelyet ő honosított meg ott, számtalan nagy Iszlám tudós született: Alqama, Ibrahim al-Nakhai, Hammad ibn Abu Sulayman, Sufyan Thawri, és kivált Imám Abu Hanifa, a legnagyobb Iszlám jogtudományi iskola alapítója.
Ikrima (r.a.) Abu Dzsahl fia volt, aki a kurajs törzs vad és hajlíthatatlan vezére volt. Mekka meghódítása után Ikrima felvette az iszlámot. Ez annyira megváltoztatta őt, hogy 3 évvel később örömmel halt mártírhalált az Iszlámért a yarmuki csatában. A fia, Amír szintén ott halt mártírhalált.
Hansza az Iszlám előtti idők egyik legünnepeltebb költőnője volt. Miután az Iszlámot felvette, többé nem írt verseket. Azt mondta: „Ha van nekünk a Korán, én nem írhatok verseket”. Egy csatában négy fiát vesztette el. Ez a nagyszerű asszony, aki csodálatos verssel siratta bátyja halálát még az Iszlám előtt, nem sírt ezen a veszteségen. Helyette még mélyebbé vált az Allah iránti alávetettsége, és azt mondta: „Ó, Uram, Téged illet minden dicséret. Még életemben megadtad nekem azt a lehetőséget, hogy mártírként ajánljam Neked a négy fiút, akiket Tőled kaptam[vi]”.
Mohammed Próféta (s.a.w.) iskolájából kerültek ki a történelem legigazságosabb uralkodói is. Abu Bakr, Oszmán, Ali és az utánuk jövők mellett Omárt csaknem minden korban a világ legigazságosabb és legnagyobb államférfijának ismerték el. Gyakran mondta: „Ha egy birka elpusztul az Eufrátesz partján, félek, hogy Allah engem von felelősségre érte az Utolsó Napon”[vii]. Ha a hitetlen Omárt a muszlim Omárhoz hasonlítjuk, láthatjuk az éles kontrasztot közöttük, és megérthetjük, milyen radikálisan változtatja meg az Iszlám az embereket.
[i] Bukhari, „Nikah,” 36; Abu Dawud, „Talaq,” 33.
[ii] B. Smith, Muhammad and Muhammadanism.
[iii] Abu Fazl Ezzati: An introduction to the History of the Spread of Islam, London.
[iv] Ibn al-Athir, Al-Kamil fi al-Tarikh, 4:106.
[v] Kufa az Eufrátesz egyik nyugati mellékfolyója mellett található, Bábel romjaitól délre.
[vi] Ibn al-Athir, Usd al-Ghaba, 7:88-90; Ibn Hajar, Al-Isaba, 4:287.
[vii] Tabari, Tarikh, 5:195; Ibn Sa’d, Tabaqat, 3:305; Abu Nu’aym, Hilya, 1:53.
- Készítés ideje: