Tanácskozás
Mohammed Próféta (s.a.w.) bölcsessége megmutatkozott akkor is, mikor társaival tanácskozott. Ez a gyakorlat annyira fontos az Iszlámban, hogy ő sosem hozott döntést, főleg nem közügyekben, tanácskozás nélkül. Néha még személyes ügyeiről is tanácskozást tartott. Hogy csak néhány példát idézzünk:
- Aisa (r.a.) elkísérte Allah Küldöttét (s.a.w.) a Banu Musztaliq elleni hadjáratra.
Az egyik pihenőnél elvesztette a nyakláncát, és elindult, hogy megkeresse. Mire
visszaért, a sereg már nélküle kelt útra, mert a tevehajcsárok azt hitték, hogy
benne ül a lefüggönyzött hordszékben. Szafwan, akit azzal bíztak meg, hogy gyűjtse
össze a karaván hátrahagyott vagy elvesztett holmiját, találkozott Aisával,
és visszavitte őt a többiekhez. Ezek után a képmutatók rágalomhadjáratba kezdtek
Aisa tisztességét és hűségét illetően.
Mohammed Próféta (s.a.w.) tudta, hogy ártatlan. Mivel azonban a képmutatók kihasználták azt a lehetőséget, hogy őt is megrágalmazzák, tanácskozott társaival, például Abu Bakrral (r.a.) és Omárral (r.a.) az ügyről. Omár azt mondta, hogy Aisa egészen biztosan erényes és ártatlan. Amikor Allah Küldötte (s.a.w.) megkérdezte, hogy honnan tudja, azt felelte: „Ó, Allah Küldötte, egyszer felálltál imához, de hirtelen félbeszakítottad az imádat. Aztán elmondtad, hogy Gábriel jött el hozzád, és figyelmeztetett, hogy valami piszok van a sarudon. Ha bármi tisztátalanság volna Aisában, Allah biztosan tájékoztatott volna róla”[i].
Mohammed Próféta (s.a.w.), aki egyszer azt mondta: „Aki kikéri mások tanácsát, nem fogja megbánni”[ii], mindig tanácskozott azokkal, akik tájékozott tanácsot tudtak adni egy témával kapcsolatban. - A badri csata előtt is, ami az első nagyobb katonai esemény volt a hidzsra után, tanácskozott társaival, hogy harcba bocsátkozzanak-e a közeledő sereggel. A muszlim sereg 305-313 tagot számlált, a mekkaiban 1000 katona volt. A muhadzsirek és az anszárok közül is felállt egy-egy szónok, és kijelentették, hogy készek követni, bárhová is vezeti őket[iii]. Amíg csak Mohammed Próféta (s.a.w.) élt, a társai újra és újra megígérték, hogy követik minden lépését és teljesítik minden parancsát. Ennek ellenére ő mindig tanácskozott velük csaknem minden, a közösséget érintő ügyben, hogy ez a gyakorlat a második természetükké váljon.
- A badri csata során a muszlim sereg elhelyezkedett valahol a csatamezőn. Ekkor előállt Hubab ibn Mundhir (r.a.), aki nem tartozott a vezető társak közé, és azt mondta: „Ó, Allah Küldötte, hacsak Allah nem parancsolta neked azt a helyet, inkább a kutak köré helyezkedjünk, és zárjuk le az összeset, egy kivételével, hogy az ellenség ne juthasson vízhez. A lezáratlan kút mellett állítsd fel a táborod, hogy vizet tudjunk venni, mi pedig köréd helyezkedünk”. Mohammed Próféta (s.a.w.) elfogadta ezt a tervet.[iv]
- 627-ben a kurajs törzs szövetséget kötött néhány sivatagi arab törzzsel és a Banu Nadir zsidó törzzsel, akik Medinából menekültek Khaibarba. Mohammed Próféta (s.a.w.) értesült a támadás tervéről, és tanácskozott társaival, hogy hogyan védhetnék meg Medinát. Szalman Fariszi (r.a.) javasolta, hogy ássanak árkot Medina köré, mert ez a módszer teljesen ismeretlen volt az arabok számára. Mohammed Próféta (s.a.w.) megparancsolta, hogy tegyenek így. Ez a háború utána az árok csatája néven lett ismeretes.[v]
- A Hudajbija egyezmény feltételei nem tetszettek a muszlimoknak, ezért néhányan nem akartak engedelmeskedni, mikor Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta, hogy a zarándoklat elvégzése nélkül vágják le áldozati állataikat (mert a szerződés egyik feltétele az volt, hogy abban az évben nem léphettek Mekkába). Allah Küldötte (s.a.w.) tanácskozott a feleségével, Umm Szalamával (r.a.), aki azt javasolta: Ó Allah Küldötte! Ne ismételd el a parancsodat. Ellenállhatnak és így elpusztulhatnak. Vágd le áldozati állataidat és vedd le zarándoki ruhádat. Engedelmeskedni fognak neked, habozás nélkül, amikor rájönnek parancsod bizonyosságára.” Mohammed Próféta (s.a.w.) elfogadta a javaslatát[vi].
[i] Halabi, Insan al-’Uyun, 2:613.
[ii] Haythami, Al-Majma’al-Zawa’id, 2:280.
[iii] Ibn Sa’d, Tabaqat, 3:162; Muslim,, „Jihad,” 83; Ibn Hisham, 2:266-67.
[iv] Ibn Hisham, 2:272.
[v] Ibn Sa’d, 2:66.
[vi] Bukhari, „Shurut,” 15.
- Készítés ideje: