Megbízhatóság

A prófétaság második jellemzője az amana, ez az arab szó megbízhatóságot jelent, és ugyanabból a tőből származik, mint a mu’min, vagyis hívő szó. Hívőnek lenni azt jelenti: megbízható embernek lenni. Minden próféta a legjobb hívő volt, és azért a megbízhatóság tökéletes mintaképe is. A Mindenható Allah azzal is hangsúlyozza ezt a tényt, hogy öt próféta történetét is hasonló szavakkal foglalja össze:

„Noé népe tagadta a Küldötteket. Amikor a testvérük, Noé azt kérdezte tőlük: Nem akarjátok félni Allahot, és távol maradni a rossztól? Bizony, én megbízható Küldött vagyok hozzátok.” (Korán, 26:105-107)

Ha Noé (a.s.) nevét Húd, Lót, Suaib vagy Szálih nevével helyettesítjük, akkor öt próféta megbízhatóságáról olvashatunk rövid összefoglalót.

A Mu’min a Mindenható Allah egyik neve is. A Mindenható Allah a végső Mu’min, a biztonság és megbízhatóság forrása. Belé vetjük bizalmunkat, és Rá hagyatkozunk. Ő az, aki a megbízhatóságukkal is megkülönböztette a prófétákat a többi embertől, és a Vele való kapcsolatunk a prófétákon keresztül teljes mértékben a megbízhatóságon és bizalmon alapszik.

A megbízhatóság Gábriel angyalnak is alapvető tulajdonsága. A Korán úgy írja le Gábrielt: „akinek engedelmeskednek, és aki megbízható” (81:21). Magát a Koránt is a megbízható közvetítőkön keresztül kaptuk meg: Gábrielen és Mohammed Prófétán (s.a.w.) keresztül. Az előbbi hozta el a Mindenható Allahtól, az utóbbi adta át nekünk, muszlimoknak.

Allah Küldöttének (s.a.w.) megbízhatósága

Mohammed Próféta (s.a.w.) Allah minden teremtményével szemben tökéletesen megbízható volt. Hűséges volt, és soha nem csapott be senkit.

Allah azért választotta ki az Ő Küldöttét (s.a.w.) a megbízhatóság alapján is, hogy teljesen annak szentelhesse magát, hogy hűségesen átadja Ura üzenetét. Mohammed Próféta (s.a.w.) annyira komolyan vette ezt a feladatot, hogy már akkor ismételte az ájákat, amikor Gábriel olvasta. Végül Allah kinyilatkoztatta:

„És ne mozgasd a nyelved a Koránnal, hogy siettesd. Mi gyűjtjük azt össze, és Mi teszünk képessé az olvasására. És miután olvastuk neked, azután olvasd te is.” (Korán, 75:16-19)

Mivel a Koránt a Mindenható Allah bízta Mohammed Prófétára (s.a.w.), ő a lehető legjobban adta tovább az embereknek. Ennek az ügynek szentelte életét, és folyamatosan tudatában volt felelősségének. Életének utolsó évében, amikor az Utolsó Zarándoklat során utolsó beszédét mondta a muszlimoknak Arafa hegyén, újra elismételte Allah parancsait. Minden mondat végén azt mondta az embereknek: „hamarosan meg fognak kérdezni benneteket velem kapcsolatban”, és megkérdezte, hogy átadta-e nekik Allah Üzenetét. Az emberek minden alaklommal egybehangzó igennel válaszoltak. Akkor Mohammed Próféta (s.a.w.) Allahot hívta, hogy legyen tanúja a szavaiknak.[i]

Különleges események

Mohammed Próféta (s.a.w.) soha nem gondolt arra, hogy akár csak egyetlen szót is eltitkoljon a Koránból. A Kegyes Koránban olvashatunk néhány isteni figyelmeztetést vagy helyreigazítást a próféta (s.a.w.) cselekedeteivel kapcsolatban is. Ha a Korán nem isteni eredetű lenne, hanem, ahogy a tévelygők állítják, Mohammed Próféta (s.a.w.) műve, akkor miért írt volna bele ilyen ájákat?

Mohammed Próféta (s.a.w.) egy olyan primitív társadalomban nőtt fel, amelynek szokásai ellentmondtak nemcsak a józan észnek, hanem a szociológia és a tudományok alapjainak is. Például az örökbefogadott gyermekek ugyanolyannak számítottak, mint a vér szerintiek, ezért egy férfi nem vehette el örökbefogadott fiának özvegyét vagy elvált feleségét. Ez a gyakorlat eltöröltetett, mert az örökbefogadás nem olyan, mint a biológiai rokonság. A Mindenható Allah, mint máskor is, Mohammed Próféta (s.a.w.) életén keresztül oldotta meg ezt a problémát, hogy megkülönböztette az ember kitalálta jogot és a természetes valóságot, és hogy új törvényt és szokást vezessen be.

Zaid felszabadított rabszolgája és örökbefogadott fia is volt Mohammed Prófétának (s.a.w.). A Próféta kérésére elvette feleségül Zainab bint Dzsast. Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a házasság nem lesz hosszú életű. Zaid belátta, és úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha elválik feleségétől. Végül a Korán azt parancsolta Mohammed Prófétának (s.a.w.), hogy vegye őt feleségül: „És hozzád adtuk őt házasságban” (Korán, 33:37).

Természetesen ez megsértett egy nagyon erős korabeli társadalmi tabut. Ezért, és mivel a képmutatók arra használták ezt a házasságot, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) rossz hírét keltsék, a Próféta (s.a.w.) nem nagyon akarta bejelenteni ezt a parancsot. Ezért a Mindenható Allah így inti őt:

„És emlékezz, mikor azt mondtad annak, aki iránt Allah is és te is kegyet tanúsítottatok: „Tartsd meg a feleségedet, és féljed Allahot”. De elrejtetted a szívedben azt, amit Allah nyilvánvalóvá fog tenni, mert féltél az emberektől, pedig Allahnak több joga van arra, hogy féljed Őt.” (Korán, 33:37)

Aisa (r.a.) később azt mondta: „Ha Allah Küldötte titokban tarthatott volna bármit is a kinyilatkoztatásból, ezt az áját tartotta volna titokban.”[ii]

Ha Mohammed Próféta (s.a.w.) nem lett volna megbízható, nem így cselekedett volna. Az azonban ellentétes lett volna jellemével és küldetésével, és azt jelentette volna, hogy nem adta át Allah Üzenetét. Továbbá a Mindenható Allah is megtiltja neki, hogy bármit is eltitkoljon a Kinyilatkoztatásból:

„Ó, Küldött! Hirdesd, ami leküldetett neked Uradtól. És ha nem teszed, akkor nem adtad át az Ő üzenetét. Allah megvédelmez téged az emberektől. Bizony, Allah nem vezeti a hitetleneket.” (Korán, 5:67)

Ezért Mohammed Próféta (s.a.w.) továbbadta mindazt, amit a Mindenható Allah kinyilatkoztatott neki.

Kapcsolata másokkal

Mohammed Próféta (s.a.w.) megbízható volt, és másokat is arra serkentett, hogy kövessék példáját. Egyszer, Ramadán utolsó tíz napjában, amikor elvonuláson volt a mecsetben, a felesége, Szafia (r.a.) meglátogatta őt. Amikor kikísérte a mecsetből, arra jött két társa. Mohammed Próféta (s.a.w.) megállította őket, és azt mondta nekik: „Ez a feleségem, Szafia”. A társai azt felelték: „Allah mentsen attól, hogy bármi rosszat is gondoljunk rólad, Allah Küldötte!” Mohammed Próféta (s.a.w.) azért figyelmeztette őket, hogy nehogy a társainak rossz gondolatai támadjanak vele kapcsolatban, mert akkor esetleg a hitüket is elveszítenék. Majd így tanította őket és minket: „A Sátán úgy kering folyamatosan az ember gondolataiban, akár a vér a testében”[iii].

Allah Küldötte (s.a.w.) a megbízhatóság megtestesülése volt. Saját népe már a prófétaság előtt is az al-Amin (a Megbízható) néven emlegette. Még a prófétasága bejelentése után is az ellenségei közül sokan rá bízták áruikat és vagyonukat.

Intette a népét attól, hogy hazudjanak, megszegjék az ígéreteiket és visszaéljenek a bizalommal. Azt mondta, hogy ezek a tulajdonságok a képmutatás jelei.[iv] Ezt a kérdést olyan fontosnak tartotta, hogy amikor hallotta, hogy egy asszony így hívja a gyerekét: „Gyere ide, adok valamit”, megkérdezte, hogy igazat mond-e. Az asszony azt mondta, hogy egy datolyát szándékozik a gyereknek adni. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta erre: „Ha úgy hívtad volna, hogy nem áll szándékodban semmit adni, hazudtál volna”.

Ezt a kérdést még az állatokkal kapcsolatban is rendkívül fontosnak tartotta. Egyszer látta, hogy egy társa a lovát megtévesztéssel próbálta magához csalni, és azt mondta neki: „Ne csapjátok be az állatokat. Legyetek megbízhatók velük is”[v]. Egy másik alkalommal, amikor egy hadjáratról tértek haza, a társai egy madárfészket találtak, és kiszedték belőle a fiókákat. Az anyamadár kétségbeesetten röpködött a fejük felett. Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) ezt meglátta, megparancsolta, hogy azonnal tegyék vissza a kismadarakat a fészekbe. Ez a parancs azt is jelenti, hogy akik a megbízhatóságot akarják képviselni, azoknak nem szabad bántaniuk semmilyen élőlényt.[vi]

A Próféta (s.a.w.) társai is a megbízhatóság példái voltak. Ennek és egyén erényeiknek köszönhetően országok és városok hódoltak meg előttük. Omár (r.a.) kalifátusa alatt Abu Ubaida (r.a.), az igazságosság egyik legjobb példája parancsolt a muszlim seregeknek Szíriában. Amikor a bizánci uralkodó vissza akarta foglalni Himsz városát, Abu Ubaida úgy döntött, hogy kiüríti a várost, mert az ellenség óriási túlerőben volt. Összehívta a nem muszlim lakosságot, és azt mondta nekik: „Adót szedtünk tőletek, aminek fejében vállaltuk, hogy megvédelmezünk benneteket. Most azonban közeleg a bizánciak támadása, amitől nem tudunk megvédeni, ezért visszaadjuk a beszedett adót”. És így is tettek. A zsidó rabbik és keresztény papok annyira elégedettek voltak a muszlim kormányzósággal, hogy a zsinagógákba és templomokba sereglettek, és azért fohászkodtak, hogy a muszlim sereg győzzön.[vii]

Ilyen volt a muszlimok viselkedése az általuk uralt földeken. A muszlimok nyolc évszázadig voltak Spanyolországban. Egyedül a muszlim kormányzóság vallási türelme miatt maradt annyi keresztény, hogy később volt erejük kiűzni a muszlimokat. A muszlim uralkodók nem avatkoztak bele a meghódított népek vallásába, nyelvébe vagy kultúrájába. Ha így tettek volna, nem maradtak volna keresztények, hogy Spanyolországot visszafoglalják, nem maradtak volna zsidók, hogy Palesztinát elfoglalják, és nem maradtak volna meg a Balkánon a később népirtást elkövető keresztények sem. És a keresztények nem pusztíthattak volna el népeket, kultúrákat és nyelveket szinte az egész világon.

Az Iszlám annyira hangsúlyozza a megbízhatóság és biztonság fontosságát, hogy még a gyanakvást és a pletykát is szigorúan tiltja:

„Ti hívők! Kerüljétek a túlzott gyanakvást, mert van olyan gyanakvás, ami bűn. Ne kémkedjetek, és ne rágalmazzátok egymást. Vagy talán szeretné valamelyikőtök a halott testvére húsát enni? Azt bizony gyűlölnétek. És féljétek Allahot! Bizony, Allah a bűnbánat Elfogadója, az Irgalmas.” (Korán, 49:12)

Allah Küldötte (s.a.w.) annyira érzékeny volt erre a témára, hogy amikor Aisa (r.a.) egyszer azt mondta egy másik asszonyra, hogy milyen hosszú a nyaka, azt mondta neki: Pletykáltál róla, olyan, mintha a húsát etted volna!”[viii]

Mohammed Próféta (s.a.w.) gyakorta fohászkodott így: „Ó, Uram, Nálad keresek menedéket az éhségtől, mert milyen rossz társ az! És nálad keresek menedéket az árulóktól, milyen rossz bizalmasok!”[ix] Az árulókat és hűtleneket pedig kemény szavakkal figyelmeztette: „Amikor Allah összegyűjt majd minden embert a Feltámadás Napján, minden hűtlen ember feje fölé egy táblát emelnek, és kihirdetik: ez azért van mert hűtlenek voltak ehhez vagy ahhoz.”[x]

Mohammed Próféta (s.a.w.) szíve zárva volt minden gonoszság elől, de nyitva minden jó előtt. A biztonság, hűség és megbízhatóság légkörében élt. Sosem csalt, sosem hazudott, sosem árulta el az embereket, nem pletykált róluk, nem rágalmazta őket, sohasem gyanakodott. Ezért az emberek megbíztak benne. Az ellenségei sokszor megrágalmazták, de soha senki nem gyanúsította hazugsággal vagy hűtlenséggel. Azok, akik hátak fordítottak neki, a tévelygés irányába indultak el.

Allah Küldötte (s.a.w.) tökéletesen megbízható volt. Megbízhatóságának két oldala volt: az emberekkel való kapcsolatában, és az Allahhal való kapcsolatában. Az előbbi tökéletes megbízhatóságban nyilvánult meg, az utóbbi az Allahra való tökéletes hagyatkozásban. Ez a kettő együtt az állhatatosság és biztonság kellemes légkörét eredményezte.

A Korán számos példát felsorol arra, hogy milyen tökéletes volt a próféták bizalma Allahban, és a Rá való hagyatkozása. Csak néhányat idéznénk ezekből:

„És mondd el nekik Noé történetét, amikor azt mondta a népének: „Ó, népem! Ha nehéz nektek az, hogy köztetek vagyok, és Allah jeleire emlékeztetlek benneteket, akkor én Allahba vetem bizalmam. Szőjétek hát a cseleteket, ti és a társaitok, és ne legyen kétséges számotokra! Aztán mondjátok el az ítéleteteket rajtam, és ne adjatok haladékot.” (Korán, 10:71)

(Húd azt mondta a népének:) „Allahot hívom tanúnak, és legyetek ti is tanúk, hogy én mentes vagyok attól, amit ti Allah mellé társítotok. Szövetkezzetek hát ellenem, ti valamennyien, és ne adjatok nekem haladékot. Én Allahba vetem bizalmamat, az én Uramba és a ti Uratokba. Nincs egyetlen mozgó teremtmény sem, amelynek Ő ne ragadhatná meg az üstökét. Bizony, az én Uram az Egyenes Úton van.” (Korán 11:54-56)

„Bizony, jó példa van nektek Ábrahámban, és azokban, akik vele voltak, amikor azt mondták a népüknek: „Bizony, mi elhatárolódunk tőletek és attól, amit Allah mellett imádtok. Megtagadtunk benneteket, és ellenségesség és gyűlölet jelent meg köztünk és köztetek örökké, amíg nem egyedül csak Allahban hisztek”, kivéve Ábrahám mondása az apjának: „Bizony, bocsánatot kérek neked, de nincs erőm, hogy bármit is tegyek érted Allah ellenében. Urunk, Rád hagyatkozunk, és Hozzád fordulunk, és Hozzád lesz a visszatérés.” (Korán, 60:4)

A hitetlenség természete a lázadás és ellenkezés. A hitetlenek sötéten látják a világot, és félnek magányos világukban. A hívők számára ez a világ a testvériség bölcsője, ahol mindennel és mindenkivel rokonságban érzik magukat. Természeténél fogva a hitetlenség elvágja a kapcsolatokat, és azért a hitetlenek minden, de különösen a hívők iránt ellenségességet éreznek. Nem képesek elviselni a hívők létezését, azért minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a hitet eltöröljék. Ezért találkozott minden próféta heves ellenállással, és ezért kellett követőikkel együtt üldöztetést és kegyetlenkedéseket elszenvedniük. De, mivel tökéletesen megbíztak a Mindenható Allahban, és csak Rá hagyatkoztak, ezért „sohasem csüggedtek el amiatt, ami Allah útján történt velük, és nem gyengültek el, és nem alacsonyítattak le” (Korán, 3:146).

Az Allahra való hagyatkozás rettenthetetlenné tette Mohammed Prófétát (s.a.w.). A sivatag közepén küldetett el, egy olyan földön, amelyet az egyik legcivilizálatlanabb nép lakott. Durvaságok és saját két nagybátyjának ellenségessége ellenére kihívta az egész világot, és Allahba vetett tökéletes bizalmának segítségével győzelemre vitte küldetését. Csak maroknyi támogatója volt, és nagyon rövid idő alatt győzedelmeskedett – páratlan eredmény ez. A következő történetből megérthetjük rendíthetetlen bátorságát.

A Kurajs törzs tagjai annyira szerették volna megölni Mohammed Prófétát (s.a.w.), hogy éppen mielőtt Mekkából Medinába menekült volna, minden klánból kiválasztottak egy embert, hogy közösen támadjanak rá és végezzenek vele. A számuk 200 körül volt. Abu Dzsahl és Abu Lahab vezetésével körülvették a házát. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta az unokatestvérének, Alinak (r.a.), hogy azon az éjjelen aludjon az ő ágyában. Majd ezt az áját olvasva: „És akadályt tettünk eléjük és mögéjük, és eltakartuk őket, hogy ne lássanak” (36:9) egy marék port dobott a gyilkosok felé, és elsétált, anélkül, hogy észrevették volna.[xi] Legbizalmasabb társával, Abu Bakrral (r.a.) hagyta el Mekkát, és érte el a Thawr barlangot, amely egy meredek hegy csúcsánál található. Amikor a Kurajs vezetői látták, hogy eltűnt, csapatokat küldtek ki a keresésére. Az egyik csapat felmászott a hegyre, egészen a barlangig. Abu Bakr nagyon aggódott, a Próféta (s.a.w.) életét féltve. Mohammed Próféta (s.a.w.) azonban azt mondta neki: „Ne félj! Allah velünk van.” (Korán, 9:40), és hozzá tette: „Ó, Abu Bakr, mit gondolsz te arról a két emberről, akikkel Allah van ott harmadikként?”[xii]

Mint azt több feljegyzésből is tudjuk, a ghatfani és anmari hadjáratokban egy bátor törzsfő, Ghowrasz odalopakodott Mohammed Próféta (s.a.w.) mellé, aki éppen egy fa alatt pihent, és a saját kardját emelte rá. A kardot kivonva megkérdezte: „És most ki véd meg tőlem?” Mohammed Próféta (s.a.w.) azt felelte: „Allah”, és fohászkodott, a kard pedig kiesett a hitetlen kezéből. Allah Küldötte (s.a.w.) felvette a kardot, és megkérdezte: „És téged most ki véd meg tőlem?” Ghowrasz remegve mondta: „Nemes, megbocsátó ember vagy, nem várok tőled mást, mint megbocsátást”. Mohammed Próféta (s.a.w.) valóban megbocsátott neki, és amikor Ghowrasz hazatért, azt mondta a népének: „Minden emberek legjobbikától jövök hozzátok”[xiii].

A megbízhatóság a hit alapköve:

„Allah azt parancsolja nektek, hogy adjátok a rátok bízott dolgokat oda annak, akit illet, és ha ítéltek az emberek között, ítéljetek igazsággal. Milyen jó tanítás az, amit Ő tanít nektek! Bizony, Allah a mindent Halló, a mindent látó.” (Korán, 4:58)

Mohammed Próféta (s.a.w.) szerint a bizalommal való visszaélés az Utolsó Idők egyik jele: „Amikor a bizalommal visszaélnek, akkor várjátok az Utolsó Órát”. Amikor a társai megkérdezték, hogy hogyan élnek vissza a bizalommal, azt mondta: „Ha egy munkát vagy pozíciót olyannak adnak, aki nem érdemes rá, akkor várjátok az Utolsó Órát”[xiv].

A megfelelően képzett emberek kijelölése minden feladatra vagy pozícióra a közösségre bízott felelősség, és jelentős szerepet játszik a közügyekben és a társadalom rendjében. Ha ezzel a bizalommal visszaélnek, az felborítja a társadalom rendjét. A társadalom minden szintjén rendnek kell lennie, mert egyeseknek nagyobb felelősség adatott, mint másoknak. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Valamennyien pásztorok vagytok, és felelősek vagytok azért, ami rátok bízatott. Az uralkodó felelős a népéért. A férj felelős a családjáért. A nő felelős a férje háztartásáért. A szolga felelős azért, hogy megfelelően végezze a feladatokat, amelyeket a gazdája rábízott”[xv]. Ha a társadalomban mindenki megfelelően végezné a reá bízott feladatokat, akkor a tökéletesen megbízható emberek társadalmában élnénk. Addig azonban ez csak utópia marad.

A megbízhatóság annyira lényegi eleme a hitnek, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) egyszer azt mondta: „Aki nem megbízható, az nem hívő”[xvi], és a hívőket olyan embereknek írta le, akikre mások rábízhatják az életüket és vagyonukat[xvii]. És még azt is mondta: „Ígérj meg nekem hat dolgot, és én megígérem neked a Paradicsomot. Ha beszélsz, mondj igazat. Ha ígéretet teszel, tartsd be. Ha megbíznak benned, ne élj vissza vele. Maradj erényes és ne bonyolódj tiltott kapcsolatba, ne nézz arra, amire tilos, és ne vedd el azt, amit tilos.”[xviii]

Aki nem a házastársunk, arra még vággyal tekintenünk sem szabad. Allah azt mondja: „Az ilyen pillantás olyan, mint a Sátán mérgezett nyila. Ha valaki megtartóztatja magát tőle azért, mert fél Engem, annak úgy megerősítem a hitet a szívében, hogy érezni fogja az ízét”[xix].

Csak akkor lehet teljes biztonságban élni, ha megbízható emberek vannak hatalmon. Ha a muszlim világ felismeri a rá bízott feladatot, és a megbízhatóság és biztonság képviselőjévé válik a világon, akkor lehetségessé válik az igazságon és egyensúlyon alapuló „új világrend”. Különben az emberiség csak tovább hajszolja az igazság, biztonság és boldogság hamis délibábját.

Igazmondása, megbízhatósága és más erényei által Mohammed Próféta (s.a.w.) kitörölhetetlen nyomot hagyott minden kor embereiben. Minden szava és cselekedete prófétaságát bizonyította, azt, hogy azért küldetett, hogy az embereket az igazságra vezesse, kivezesse őket a tudatlanság, kegyetlenség, erkölcstelenség és rabszolgaság sötétjéből, a tudás, erkölcsösség, szeretet, irgalmasság és valódi szabadság fényére[xx].

[i] Said Nursi Tarikhca Hayat (Biography), 56.
[ii] Abu Dawud, „Manasik,” 56; Ibn Maja, „Manasik,” 84; Ibn Kathir,, Al-Bidaya, 5:173.
[iii] Bukhari, „Tawhid,” 22; Muslim, „Iman,” 288.
[iv] Bukhari, „I’tiqaf,” 8; Ibn Maja, „Siyam,” 65.
[v] Abu Dawud, „Adab,” 80; Ibn Hanbal, 3:447.
[vi] Bukhari, „Iman,” 24; Muslim, „Iman,” 107.
[vii] Abu Dawud, „Jihad,” 112; „Adab,” 164; Ibn Hanbal, 1:404.
[viii] Abu Dawud, „Adab,” 164; Ibn Hanbal, 1:404.
[ix] Ibn Kathir, Tafsir, 7:359; Al-Targhib wa al-Tarhib, 4:285.
[x] Abu Dawud, „Witr,” 32; Nasa’i, „Isti’adha,” 19:20; Ibn Maja, „At’ima,” 53.
[xi] Muslim,, „Jihad,” 9.
[xii] Ibn Hisham, Sira, 2:27.
[xiii] Bukhari, Tafsir,9; Ibn Hanbal, 1:4.
[xiv] Bukhari, „Maghazi,” 29; „Jihad,” 83; Muslim,, „Fada’il,” 13.
[xv] Bukhari, „Ilm,” 2; Ibn Hanbal, 3:361.
[xvi] Bukhari, „Jumu’a,” 10; Muslim,, „Imara,” 20; Abu Dawud, „Imara,” 1.
[xvii] Ibn Hanbal, 3:135.
[xviii] Tirimidhi, „Iman,” 12; Ibn Maja, „Fitan,” 2.
[xix] Ibn Hanbal, 5:323.
[xx] Hindi, Kanz al-’Ummal, 5:328.

Tweet

Whatsapp